the LORD said, "The outcry against Sodom and Gomorrah is so great and their sin so grievous that I will go down and see if what they have done is as bad as the outcry that has reached me. If not, I will know."

The two angels arrived at Sodom in the evening, and Lot was sitting in the gateway of the city. When he saw them, he got up to meet them and bowed down with his face to the ground. 2 "My lords," he said, "please turn aside to your servant's house. You can wash your feet and spend the night and then go on your way early in the morning."
he insisted so strongly that they did go with him and entered his house. He prepared a meal for them, baking bread without yeast, and they ate. 4 Before they had gone to bed, all the men from every part of the city of Sodom—both young and old—surrounded the house. 5 They called to Lot, "Where are the men who came to you tonight? Bring them out to us so that we can have sex with them."
With the coming of dawn, the angels urged Lot, saying, "Hurry! Take your wife and your two daughters who are here, or you will be swept away when the city is punished."
When he hesitated, the men grasped his hand and the hands of his wife and of his two daughters and led them safely out of the city, for the LORD was merciful to them. As soon as they had brought them out, one of them said, "Flee for your lives! Don't look back, and don't stop anywhere in the plain! Flee to the mountains or you will be swept away!"

__________________________
__________________________


In the sixth month, the angel Gabriel was sent from God to a town of Galilee called Nazareth, to a virgin betrothed to a man named Joseph, of the house of David, and the virgin's name was Mary.
And coming to her, he said, "Hail, favored one! The Lord is with you." But she was greatly troubled at what was said and pondered what sort of greeting this might be. Then the angel said to her, "Do not be afraid, Mary, for you have found favor with God. Behold, you will conceive in your womb and bear a son, and you shall name him Jesus. He will be great and will be called Son of the Most High, and the Lord God will give him the throne of David his father, he will rule over the house of Jacob forever, and of his kingdom there will be no end."
But Mary said to the angel, "How can this be, since I have no relations with a man?"
And the angel said to her in reply, "The holy Spirit will come upon you, and the power of the Most High will overshadow you. Therefore the child to be born will be called holy, the Son of God. And behold, Elizabeth, your relative, has also conceived a son in her old age, and this is the sixth month for her who was called barren; for nothing will be impossible for God."
Mary said, "Behold, I am the handmaid of the Lord. May it be done to me according to your word." Then the angel departed from her.

____________________________


The women who had come from Galilee with him followed behind, and when they had seen the tomb and the way in which his body was laid in it, they returned and prepared spices and perfumed oils. Then they rested on the sabbath according to the commandment.
But at daybreak on the first day of the week they took the spices they had prepared and went to the tomb. They found the stone rolled away from the tomb; but when they entered, they did not find the body of the Lord Jesus.

While they were puzzling over this, behold, two men in dazzling garments appeared to them. They were terrified and bowed their faces to the ground.

They said to them, "Why do you seek the living one among the dead? He is not here, but he has been raised. Remember what he said to you while he was still in Galilee, that the Son of Man must be handed over to sinners and be crucified, and rise on the third day."
And they remembered his words.

Then they returned from the tomb and announced all these things to the eleven and to all the others. The women were Mary Magdalene, Joanna, and Mary the mother of James; the others who accompanied them also told this to the apostles, but their story seemed like nonsense and they did not believe them.
But Peter got up and ran to the tomb, bent down, and saw the burial cloths alone; then he went home amazed at what had happened.

Jesus, I trust in You

As Jesus went along, he saw a man blind from birth.
Jesus said, "this happened so that the work of God might be displayed in his life... While I am in the world, I am the light of the world." Having said this, he spit on the ground, made some mud with the saliva, and put it on the man's eyes. "Go," he told him, "wash in the Pool of Siloam" (this word means Sent).

So the man went and washed, and came home seeing. His neighbors and those who had formerly seen him begging asked, "Isn't this the same man who used to sit and beg?" Some claimed that he was.
Others said, "No, he only looks like him."
But he himself insisted, "I am the man."
"How then were your eyes opened?" they demanded.
He replied, "The man they call Jesus made some mud and put it on my eyes. He told me to go to Siloam and wash. So I went and washed, and then I could see."
"Where is this man?" they asked him.
"I don't know," he said.

... they turned again to the blind man, "What have you to say about him?"
The man replied, "He is a prophet." ...
The Jews still did not believe that he had been blind and had received his sight until they sent for the man's parents. "Is this your son?" they asked. "Is this the one you say was born blind? How is it that now he can see?"
"We know he is our son," the parents answered, "and we know he was born blind. But how he can see now, or who opened his eyes, we don't know. Ask him."

Jesus Raises Lazarus From the Dead
Now Lazarus was sick. He was from Bethany, the village of Mary and her sister Martha. This Mary, whose brother Lazarus now lay sick, was the same one who poured perfume on the Lord and wiped his feet with her hair. So the sisters sent word to Jesus, "Lord, the one you love is sick." When he heard this, Jesus said, "This sickness will not end in death. No, it is for God's glory so that God's Son may be glorified through it." Jesus loved Martha and her sister and Lazarus. Yet when he heard that Lazarus was sick, he stayed where he was two more days. Then he said to his disciples, "Let us go back to Judea." "But Rabbi," they said, "a short while ago the Jews tried to stone you, and yet you are going back there?" Jesus answered, "Are there not twelve hours of daylight? A man who walks by day will not stumble, for he sees by this world's light. It is when he walks by night that he stumbles, for he has no light." After he had said this, he went on to tell them, "Our friend Lazarus has fallen asleep; but I am going there to wake him up." His disciples replied, "Lord, if he sleeps, he will get better." Jesus had been speaking of his death, but his disciples thought he meant natural sleep. So then he told them plainly, "Lazarus is dead, and for your sake I am glad I was not there, so that you may believe. But let us go to him."

Jesus Comforts the Sisters

On his arrival, Jesus found that Lazarus had already been in the tomb for four days. Bethany was less than two miles from Jerusalem, and many Jews had come to Martha and Mary to comfort them in the loss of their brother. When Martha heard that Jesus was coming, she went out to meet him, but Mary stayed at home. "Lord," Martha said to Jesus, "if you had been here, my brother would not have died. But I know that even now God will give you whatever you ask." Jesus said to her, "Your brother will rise again." Martha answered, "I know he will rise again in the resurrection at the last day." Jesus said to her, "I am the resurrection and the life. He who believes in me will live, even though he dies; and whoever lives and believes in me will never die. Do you believe this?" "Yes, Lord," she told him, "I believe that you are the Christ, the Son of God, who was to come into the world." And after she had said this, she went back and called her sister Mary aside. "The Teacher is here," she said, "and is asking for you." When Mary heard this, she got up quickly and went to him. When Mary reached the place where Jesus was and saw him, she fell at his feet and said, "Lord, if you had been here, my brother would not have died." When Jesus saw her weeping, and the Jews who had come along with her also weeping, he was deeply moved in spirit and troubled. "Where have you laid him?" he asked. "Come and see, Lord," they replied. Jesus wept. Then the Jews said, "See how he loved him!" But some of them said, "Could not he who opened the eyes of the blind man have kept this man from dying?"

Jesus, once more deeply moved, came to the tomb. It was a cave with a stone laid across the entrance. "Take away the stone," he said. "But, Lord," said Martha, the sister of the dead man, "by this time there is a bad odor, for he has been there four days." Then Jesus said, "Did I not tell you that if you believed, you would see the glory of God?" So they took away the stone. Then Jesus looked up and said, "Father, I thank you that you have heard me. I knew that you always hear me, but I said this for the benefit of the people standing here, that they may believe that you sent me." When he had said this, Jesus called in a loud voice, "Lazarus, come out!" The dead man came out, his hands and feet wrapped with strips of linen, and a cloth around his face. Jesus said to them, "Take off the grave clothes and let him go."


Now when Jesus returned, a crowd welcomed him, for they were all expecting him. Then a man named Jairus, a ruler of the synagogue, came and fell at Jesus' feet, pleading with him to come to his house because his only daughter, a girl of about twelve, was dying. As Jesus was on his way, the crowds almost crushed him. And a woman was there who had been subject to bleeding for twelve years, but no one could heal her. She came up behind him and touched the edge of his cloak, and immediately her bleeding stopped. "Who touched me?" Jesus asked. When they all denied it, Peter said, "Master, the people are crowding and pressing against you." But Jesus said, "Someone touched me; I know that power has gone out from me." Then the woman, seeing that she could not go unnoticed, came trembling and fell at his feet. In the presence of all the people, she told why she had touched him and how she had been instantly healed. Then he said to her, "Daughter, your faith has healed you. Go in peace." While Jesus was still speaking, someone came from the house of Jairus, the synagogue ruler. "Your daughter is dead," he said. "Don't bother the teacher any more." Hearing this, Jesus said to Jairus, "Don't be afraid; just believe, and she will be healed." When he arrived at the house of Jairus, he did not let anyone go in with him except Peter, John and James, and the child's father and mother. Meanwhile, all the people were wailing and mourning for her. "Stop wailing," Jesus said. "She is not dead but asleep." They laughed at him, knowing that she was dead. But he took her by the hand and said, "My child, get up!" Her spirit returned, and at once she stood up. Then Jesus told them to give her something to eat. Her parents were astonished, but he ordered them not to tell anyone what had happened.

__________________________________________________________



A vila'g teremte'se

1 Kezdetben teremtette Isten az eget, a fo:ldet e's mindent, ami e'gen-fo:ldo:n le'tezik. 2 A fo:ld kaotikus, lakatlan e's u:res volt, a me'lyse'get so:te'tse'g bori'totta be. De Isten Szelleme ott lebegett a me'lyse'ges vizek fo:lo:tt.

Elso: nap 3 Parancsolt Isten: "Legyen vila'gossa'g!"" — e's fo:lragyogott a vila'gossa'g.
4 Akkor Isten megvizsga'lta a vila'gossa'got, e's o:ro:me't lelte benne. Majd elva'lasztotta a vila'gossa'got a so:te'tse'gto:l.
5 Azuta'n elnevezte a vila'gossa'got nappalnak, a so:te'tse'get pedig e'jszaka'nak. Majd lesza'llt az este, azuta'n felvirradt a reggel — ez volt az elso: nap.[c]
Ma'sodik nap 6 Azuta'n isme't parancsolt Isten: "Legyen boltozat a vizek ko:zo:tt, hogy elva'lassza a vizeket egyma'sto'l!"
7 I'gy teremtette Isten a boltozatot, amely elva'lasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat fo:lo:tti vizekto:l — e's u'gy is lett.
8 Majd elnevezte a boltozatot e'gnek. Lesza'llt az este, azuta'n felvirradt a reggel — ez volt a ma'sodik nap.
Harmadik nap 9 Azuta'n isme't parancsolt Isten: "Gyu:ljo:n o:ssze az e'g alatt minden vi'z egy helyre, e's va'ljon la'thato'va' a sza'razfo:ld!" — e's u'gy is lett.
10 Majd elnevezte a szila'rd alapzatot sza'razfo:ldnek, az o:sszegyu:lt vizet pedig tengernek. Akkor Isten megvizsga'lta, amit alkotott, e's o:ro:me't lelte benne.
11 Azuta'n isme't parancsolt Isten: "Sarjadjon ki a fo:ldbo:l mindenfe'le zo:ldello: no:ve'ny: magot termo: la'gysza'ru' no:ve'nyek e's gyu:mo:lcsfa'k, amelyek terme'se'ben szinte'n mag van!" — e's u'gy is lett.
12 A fo:ldbo:l kihajtott mindenfe'le zo:ldello: no:ve'ny: magot termo: la'gysza'ru' no:ve'nyek e's gyu:mo:lcsfa'k, amelyek terme'se'ben szinte'n mag van. Akkor Isten megvizsga'lta, amit alkotott, e's o:ro:me't lelte benne.
13 Majd lesza'llt az este, azuta'n felvirradt a reggel — ez volt a harmadik nap.
Negyedik nap 14 Azuta'n isme't parancsolt Isten: "Legyenek vila'gi'to' e'gitestek az e'g boltozata'n! Va'lassza'k el a nappalt az e'jszaka'to'l, szolga'ljanak jeleku:l, e's mutassa'k meg a kijelo:lt ido:ket, napokat e's e'veket!
15 Ragyogjanak az e'g boltozata'n, e's vila'gi'tsa'k meg a fo:ldet!" — e's u'gy is lett.
16 I'gy alkotta Isten a ke't nagy vila'gi'to' e'gitestet: az ero:sebb fe'nyu:t, hogy nappal uralkodjon, e's a gyenge'bb fe'nyu:t, hogy e'jjel uralkodjon. Megalkotta a csillagokat is.
17 Isten helyezte ezeket az e'g boltozata'ra, hogy vila'gi'tsanak a fo:ldre,
18 hogy uralkodjanak nappal e's e'jjel, e's hogy va'lassza'k el a vila'gossa'got a so:te'tse'gto:l. Akkor Isten megvizsga'lta, amit alkotott, e's o:ro:me't lelte benne.
19 Majd lesza'llt az este, azuta'n felvirradt a reggel — ez volt a negyedik nap.
O:to:dik nap 20 Azuta'n isme't parancsolt Isten: "Mindenfajta vi'zi e'lo:le'ny nyu:zso:gjo:n a vizekben! A fo:ld felett, az e'g boltozata'n repdessenek sza'rnyas e'lo:le'nyek!"
21 I'gy teremtette Isten a nagy vi'zia'llatokat e's mindenfe'le egye'b vi'zi e'lo:le'nyt, amelyek e'lnek, mozognak, e's to:megesen nyu:zso:gnek a vi'zben. Teremtett mindenfe'le repu:lo: sza'rnyas a'llatot is. Akkor Isten megvizsga'lta, amit teremtett, e's o:ro:me't lelte benne.
22 Majd mega'ldotta o:ket: "Legyetek terme'kenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, e's ne'pesi'tse'tek be a tenger vize't! A sza'rnyas a'llatok is sokasodjanak, e's terjedjenek el a fo:ldo:n!"
23 Majd lesza'llt az este, azuta'n felvirradt a reggel — ez volt az o:to:dik nap.
Hatodik nap 24 Azuta'n isme't parancsolt Isten: "Hozzon elo: a fo:ld mindenfajta sza'razfo:ldi a'llatot: ha'zia'llatokat, kisebb e's nagyobb vada'llatokat!" — e's u'gy is lett.
25 I'gy alkotott Isten mindenfe'le nagyobb vada'llatot, ha'zia'llatot e's kisebb a'llatot. Akkor Isten megvizsga'lta, amit alkotott, e's o:ro:me't lelte benne.
26 Szo'lt Isten: "Alkossunk embert, aki hasonlo' hozza'nk, e's olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az e'g madarain e's a ha'zia'llatokon. Uralkodjon az ege'sz fo:ldo:n e's a kisebb a'llatokon, amelyek a fo:ldo:n mozognak!"
27 Megteremtette ha't Isten az embert, aki hasonli't hozza'. u'gy teremtette, hogy olyan legyen, mint o:. Fe'rfinak e's no:nek teremtette o:ket.
28 Azuta'n mega'ldotta o:ket:

"Legyetek terme'kenyek,
szaporodjatok, sokasodjatok,
ne'pesi'tse'tek be a fo:ldet,
e's vegye'tek birtokba!
Uralkodjatok a tenger halain, az e'g madarain
e's a to:bbi a'llatokon,
amelyek a fo:ldo:n e'lnek e's mozognak."

29 Me'g azt is mondta nekik Isten: "Ne'zze'tek! Nektek adok az ege'sz fo:ldo:n minden magot termo: no:ve'nyt e's minden gyu:mo:lcsfa't, amelynek terme'se'ben mag van — ezek fognak ta'pla'lni benneteket.
30 A fo:ld o:sszes a'llatainak pedig a zo:ldello: no:ve'nyeket adom ta'pla'le'kul. A mezei vadaknak, az e'gi madaraknak, e's minden egye'b sza'razfo:ldi a'llatnak, amelyben az e'let lehelete van, odaadtam a fo:ld o:sszes zo:ld no:ve'nye't, hogy azt egye'k."
31 Akkor Isten megvizsga'lt mindent, amit le'trehozott, e's nagyon jo'nak tala'lta. Majd lesza'llt az este, azuta'n felvirradt a reggel — ez volt a hatodik nap.



Az Ige emberre' lett

1 Kezdetben volt az Ige, aki Istennel egyu:tt volt, e's maga is Isten volt. 2 Az Ige kezdetben egyu:tt volt Istennel. 3 Minden az Ige a'ltal jo"tt le'tre, ne'lku:le egyetlen teremtme'ny sem keletkezett. 4 Benne volt az e'let, amely a vila'gossa'g volt az emberek sza'ma'ra. 5 A vila'gossa'g fe'nylik a so"te'tse'gben, de a so"te'tse'g sohasem tudta legyo"zni, feltarto'ztatni vagy mege'rteni.

6 Isten ku:ldo"tt egy embert, akit Ja'nosnak hi'vtak. 7 O" aze'rt jo"tt, hogy tanu'skodjon a vila'gossa'gro'l, s hogy mindenki halljon arro'l, aki a vila'gossa'g, e's higgyen benne. 8 Nem o" volt a vila'gossa'g, hanem aze'rt jo"tt, hogy tanúskodjon a vila'gossa'gro'l mindenkinek.

9 Az igazi vila'gossa'g — aki mindenkit megvila'gosi't — ma'r ke'szen volt arra, hogy megjelenjen. 10 Ma'r a vila'gon volt, e's ba'r ez a vila'g a'ltala jo"tt le'tre, az emberek me'gsem ismerte'k fel o"t. 11 A saja't birtoka'ba jo"tt, de a saja't ne'pe nem fogadta be.

12 Akik viszont befogadta'k — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmaza'st e's leheto"se'get adott arra, hogy Isten gyermekeive' legyenek. 13 Azonban o"k nem úgy szu:lettek, ahogyan a gyermekek vila'gra jo"nnek. Nem az emberi testbo"l sza'rmaznak, nem testi va'gybo'l, nem a fe'rfi akarata'bo'l, hanem maga'to'l Istento"l szu:lettek.

14 Az Ige hús-ve'r emberre' lett, e's ko"zo"ttu:nk e'lt, mi pedig ko"zelro"l szemle'ltu:k a dicso"se'ge't. Igen, a Mennyei Atya'to'l sza'rmazo' egyszu:lo"tt Fiú dicso"se'ge't, akiben az isteni kegyelem e's a valo'sa'g teljesse'ge lakik. 15 O"ro'la tanúskodott Keresztelo" Szent Ja'nos, amikor hirdette: "O" az — kia'ltott fel —, akiro"l elo"re megmondtam, hogy el fog jo"nni! O" az, aki ugyan ke'so"bb e'rkezik, mint e'n, me'gis nagyobb na'lam, mert ma'r akkor is le'tezett, amikor e'n me'g meg sem szu:lettem."

16 O" az, akinek a teljesse'ge'bo"l kaptunk mindannyian sokfe'le kegyelmet, a'lda'st e's aja'nde'kot az isteni kegyelem alapja'n. 17 A To"rve'nyt Mo'zesen keresztu:l kaptuk, de a kegyelem e's a valo'sa'g a Messia's Je'zuson keresztu:l jo"tt el hozza'nk. 18 Istent soha nem la'tta egyetlen ember sem. Az egyszu:lo"tt Fiú — aki maga is Isten, e's nagyon szoros ko"zo"sse'gben van az Atya'val —, o" mutatta meg neku:nk, e's ismertette meg velu:nk, milyen az Isten.[d]

Keresztelo" Szent Ja'nos tanúskodik Je'zusro'l

19 A jeruzsa'lemi valla'si vezeto"k papokat e's le'vita'kat ku:ldtek
Keresztelo" Szent Ja'noshoz, hogy ke'rdezze'k meg to"le: "Ki vagy te?"
20 Ja'nos nyi'ltan megmondta, e's elismerte: "Nem e'n vagyok a Messia's!"
21 "Akkor ki vagy, tala'n Ille's?" — ke'rdezte'k.

"Nem" — mondta Ja'nos.

"Te vagy a Pro'fe'ta?"[e]

Ja'nos i'gy felelt: "Nem, az sem vagyok."

22 Ekkor ezt ke'rdezte'k to"le: "Ha't akkor ki vagy? Mondd meg, hogy va'laszolhassunk azoknak, akik minket elku:ldtek! Mit mondasz magadro'l?"
23 Ve'gu:l Keresztelo" Szent Ja'nos E'zsaia's pro'fe'ta szavaival va'laszolt: "Az a hang vagyok, aki ezt kia'ltja:

Ke'szi'tsetek utat az O"ro"kke'valo'nak a pusztasa'gban!
La'tni fogod, hogy a Szent Szellem lesza'll, e's megnyugszik egy fe'rfin. O" az, aki majd Szent Szellembe fog Keresztelni.

Krisztus meghalt a mi bu:neinkért az I'rások szerint; és eltemettetett; és feltámadott a harmadik napon az I'rások szerint; és megjelent Kéfásnak; azután a tizenketto:nek; Azután megjelent to:bb mint o:tszáz atyafinak egyszerre, kik ko:zu:l a legto:bben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak Cristo murio' por nuestros pecados segun las Escrituras, sepultado, resucito' al tercer dia segun las Escrituras, y se aparecio' a Cefas, y luego a los doce. Después se aparecio' a más de quinientos hermanos a la vez, la mayoria de los cuales vive todavia, aunque algunos han muerto. Luego se aparecio' a Jacobo, más tarde a todos los apo'stoles Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden O: általa lett és nála nélku:l semmi sem lett, a mi lett. O: benne van az élet, és az élet az emberek világossága; és a világosság a so:tétségben fénylik, de a so:tétség nem fogadta be azt. Volt egy Istento:l ku:ldo:tt ember, kinek neve János. Ez jo:tt tanubizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságrol, hogy mindenki higyjen O: általa.
Nem O: volt a világosság, hanem jo:tt hogy bizonyságot tegyen a világosságrol.
Az igazi világosság eljo:tt már a világba, a mely megvilágosi't minden embert.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg O:t.
Az o:véi ko:zé jo:t, és az o:véi nem fogadák be O:t.
Valakik pedig befogadák O:t, hatalmat adot azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az O: nevében hisznek;
Akik nem vérbo:l, sem a testnek akaratábol, sem a férfiunak indulatjábol, hanem Istento:l szu:lettek.
és az Ige testté lett és lakott mi ko:zo:ttu:nk és láttuk az O: dicso:ségét, mint az Atya egyszu:lo:ttjének dicso:ségét, aki teljes kegyelemmel és igazsággal.
E's az O: teljességébo:l vettu:nk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
Mert a to:rvény Mozes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
Az Istent soha senki nem látta; az egyszu:lo:tt Fiu, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki o:t.

--




En el principio ya existia el Verbo,
y el Verbo estaba con Dios,
y el Verbo era Dios.
El estaba con Dios en el principio.
Por medio de El todas las cosas fueron creadas;
sin El, nada de lo creado llego' a existir.
En El estaba la vida,
y la vida era la luz de la humanidad.
Esta luz resplandece en las tinieblas,
y las tinieblas no han podido extinguirla.

Vino un hombre llamado Juan. Dios lo envio' como testigo para dar testimonio de la luz, a fin de que por medio de El todos creyeran. Juan no era la luz, sino que vino para dar testimonio de la luz. Esa luz verdadera, la que alumbra a todo ser humano, venia a este mundo.
El que era la luz ya estaba en el mundo, y el mundo fue creado por medio de El, pero el mundo no lo reconocio'. Vino a lo que era suyo, pero los suyos no lo recibieron. Mas a cuantos lo recibieron, a los que creen en su nombre, les dio el derecho de ser hijos de Dios. Estos no nacen de la sangre, ni por deseos naturales, ni por voluntad humana, sino que nacen de Dios.
Y el Verbo se hizo hombre y habito' entre nosotros. Y hemos contemplado su gloria, la gloria que corresponde al Hijo unigenito del Padre, lleno de gracia y de verdad.
De su plenitud todos hemos recibido gracia sobre gracia, pues la ley fue dada por medio de Moises, mientras que la gracia y la verdad nos han llegado por medio de Jesucristo. A Dios nadie lo ha visto nunca; el Hijo unigenito, que es Dios y que vive en unio'n intima con el Padre, nos lo ha dado a conocer.

------------




A Krisztus evangyélioma Istennek hatalma az minden hi'vo:nek idvességére, zsido'nak elo:szo:r meg go:ro:gnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbo:l hitbe, miképen meg van i'rva: Az igaz ember pedig hitbo:l él.
Mert nyilván van az Istennek haragja mennybo:l, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltarto'ztatják. Mert a mi az Isten felo:l tudhato' nyilván van O: bennu:k; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az O: o:ro:kké valo' hatalma és istensége, a világ teremtéséto:l fogva az O: alkotásaibo'l megértetvén megláttatik; u'gy, hogy o:k menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicso:i'tették o:t, sem néki hálákat nem adtak; hanem az o: okoskodásaikban hiábavalo'kká lettek, és az o: balgatag szi'vu:k megso:tétedett. Magokat bo:lcseknek vallván, balgatagokká lettek; E's az o:ro:kkévalo' Istennek dicso:ségét felcserélték a mulando' embereknek és madaraknak és négylábu' állatoknak és csu'szo'-mászo' állatoknak képmásával.
Annakokáért adta is o:ket az Isten szi'vu:k kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplo:si'tsék; Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremto: helyett, a ki mind o:ro:kké áldott. A'men.
Annakokáért adta o:ket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az o: asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlo'képen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel valo' természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az o: tévelygéso:knek mélto' jutalmát elvevén o:nmagokban.
E's a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismereto:kben megtartsák, azonképen oda adták o:ket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, i'rigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erko:lcscsel; Su'sárlo'k, rágalmazo'k, istengyu"lo:lo:k, do:lyfo:sek, kevélyek, dicsekedo:k, rosszban mesterkedo:k, szu:leiknek engedetlenek, Balgatagok, o:sszeférhetetlenek, szeretet nélku:l valo'k, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jo'llehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, mélto'k a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvo:kkel egyet is értenek.
--



A la verdad, no me averguenzo del evangelio, pues es poder de Dios para la salvacio'n de todos los que creen: de los judi'os primeramente, pero también de los gentiles. De hecho, en el evangelio se revela la justicia que proviene de Dios, la cual es por fe de principio a fin, tal como está escrito: «El justo vivirá por la fe.
Ciertamente, la ira de Dios viene revelándose desde el cielo contra toda impiedad e injusticia de los seres humanos, que con su maldad obstruyen la verdad. Me explico: lo que se puede conocer acerca de Dios es evidente para ellos, pues él mismo se lo ha revelado. Porque desde la creacio'n del mundo las cualidades invisibles de Dios, es decir, su eterno poder y su naturaleza divina, se perciben claramente a través de lo que él creo', de modo que nadie tiene excusa. A pesar de haber conocido a Dios, no lo glorificaron como a Dios ni le dieron gracias, sino que se extraviaron en sus inu'tiles razonamientos, y se les oscurecio' su insensato corazo'n. Aunque afirmaban ser sabios, se volvieron necios y cambiaron la gloria del Dios inmortal por imágenes que eran réplicas del hombre mortal, de las aves, de los cuadru'pedos y de los reptiles. Por eso Dios los entrego' a los malos deseos de sus corazones, que conducen a la impureza sexual, de modo que degradaron sus cuerpos los unos con los otros. Cambiaron la verdad de Dios por la mentira, adorando y sirviendo a los seres creados antes que al Creador, quien es bendito por siempre. Amén.
Por tanto, Dios los entrego' a pasiones vergonzosas. En efecto, las mujeres cambiaron las relaciones naturales por las que van contra la naturaleza. Asi' mismo los hombres dejaron las relaciones naturales con la mujer y se encendieron en pasiones lujuriosas los unos con los otros. Hombres con hombres cometieron actos indecentes, y en si' mismos recibieron el castigo que mereci'a su perversio'n.
Además, como estimaron que no vali'a la pena tomar en cuenta el conocimiento de Dios, él a su vez los entrego' a la depravacio'n mental, para que hicieran lo que no debi'an hacer. Se han llenado de toda clase de maldad, perversidad, avaricia y depravacio'n. Están repletos de envidia, homicidios, disensiones, engano y malicia. Son chismosos, calumniadores, enemigos de Dios, insolentes, soberbios y arrogantes; se ingenian maldades; se rebelan contra sus padres; son insensatos, desleales, insensibles, despiadados. Saben bien que, segu'n el justo decreto de Dios, quienes practican tales cosas merecen la muerte; sin embargo, no so'lo siguen practicándolas sino que incluso aprueban a quienes las practican.



Key Search searching seek life love always forever eternal eternity faithful good goodness best joy joyful happy happiness God Trinity Emmanuel Yahweh Y-H-W-H YHWH Lamb of God Incarnation Holy Spirit loving divine divinity peaceful Amor Dios Navidad Jesus Christ Christian Catholic Church True Truth Hope Hopeful exist existence existential more most happiest Words keyword glory glorious Intelligent intelligence universe galaxy gravity star burst supernova comet DNA Chromosomes unique ovum fetus baby adoption brain waves cause because therefore nature Natural Law wisdom philosophy fire water rain elements elemental heaven excellent mighty energy energetic powerful omnipotent realize realization create creation knowledge succeed successful malaria